csíkosfejű nádiposzáta

…ott nem mindennapi eseményeknek lehetünk tanúi. Alig több mint egy héttel az edinburghi hármas kutdiák gyűlés után, 2013 február 12-én a 6. Ifjúsági Bolyai Pályázat díjátadója volt –amit igazán nevezhetnénk KutDiák házi versenynek is. Az úgy volt, ugyanis, hogy a négy nyertes pályázathoz, összesen öt kutdiák tartozott, a zsűriben pedig helyet foglalt Csermely Péter.

            A verseny díja a Bolyai-díj kistestvéreként van számon tartva. A Bolyai-díj a magyar tudomány legrangosabb elismerése, amit idén dr. Perczel András vehetett át. Ő lehett tehát az, aki –saját bevallása szerint kirándulás közben –kitalálja az ifjúsági pályázat témáját. Az ifjúsági verseny maga két fordulóból állt. A fő részét maga a pályázat tette ki, amelyben egy, a „Szerkezet és dinamika a molekuláris, szupramolekuláris, élő és közösségi rendszerekben” témában íródott 40-70 oldal terjedelmű pályamunkát kellett beadni. Középiskolások és egyetemisták, főiskolások egyaránt pályázhattak. A decemberi döntőbe középiskolás kategóriában hármunkat, egyetemisták közül pedig egy pályázathoz tartozó két embert hívtak be –akik valaha kutdiákok voltak (és ugye tudjuk, hogy aki egyszer kutdiák volt, az is marad!).

            A döntő során, egy 10 perces kiselőadás formájában be kellett mutatni, majd a kérdésekre válaszolva meg kellett védeni a pályamunkáinkat. Ennek során egészen közvetlen, tudós körben beszélgethettünk el a különböző témákban; legyen az növények mágnesezése, a dendrittüskék stabilitása, neuronális vagy szociális hálózat modellezése. Azt kell mondjam, hogy a hangulatot kifejezetten emelte, hogy a kérdések nem csak az előadóra záporoztak, de a bírálóink egymás között is beszélgettek, hogy jobban megértsék, átlássák az előadást, a témát vagy éppen minél jobb tanácsot adhassanak az előadóknak. Az előadó pedig nem csak védte a saját igazát, de meghallgatta a javaslatokat és –a további kutatásainak sikeressége érdekében –reméljük, hogy meg is fogadta.

            Nagyon hosszúnak tűnt, és hosszú is volt, mire a zsűri megállapította a végeredményt, amely kompromisszuma tükrözi is, hogy nem volt könnyű dolguk. Ugyanis a középiskolások között két első helyezettet hirdettek: Nyerki Emil és Ferenc Kata személyében. Második díjas lett Mérő László. Mindannyian nagy elismerést kaptak a zsűritől. Kinek ezért, kinek azért járt a díj: Emilnek az újszerűségéért, és az önállóságáért, Katának a kiírás magas fokú teljesítéséért, Lacinak pedig az interdiszciplinaritásáért, matematikai és programozói jártasságáért. Felsőoktatási kategóriában dicséretet kapott Balassi Márton és Laki Balázs, akiknek a témája viszont annyi informatikai ismeretet kívánt, hogy sajnos én biológusként, nem érthettem a diszkussziót sem. Azt viszont tudom, hogy ők voltak azok, akik meglátták a téma a szociális közösségekkel való kapcsolatát, és informatikai módszerekkel javaslatot tettek annak leírására.

            Az eredmények előzetes ismertetése után a díjátadásra később, február közepén került sor, az Emberi Erőforrások Minisztériumának Tükörtermében. A díjakat, rövid beszéd után Balogh Zoltán az emberi erőforrások minisztere és Dr. Perczel András Bolyai-díjas kutató, a zsűri elnöke adta át. Mindkettőjük beszéde sokat adott szerintem –főleg a fiatal –hallgatóságnak.

Nagyon köszönöm mindenkinek, aki segített akár konkrétan a pályázat megírásában, illetve a cikkek felkutatásában, a labormunkában, akár lelkiekben támogatott! Az előbbi szempontból kiemelten meg kell köszönnöm mentoromnak és témavezetőmnek, Dr. Schlett Katalinnak, utóbbi szempontból pedig természetesen Kenesei Zsanettnek! És most utoljára: köszönök mindent Sándor Áron Endrének, aki nélkül nem jutottal volna el idáig!

Egy szép csütörtök délután Kovács Bálint alelnökkel felszálltunk a Münchenbe tartó railjetre.

Végül mégis tartottuk magunkat az eredeti tervhez és leszálltunk Győrben. Előttünk a városháza tornya, mögöttünk a vasútállomás egyik bejárata. Sötét, hideg, eső és két rossz telefonszám hangulatos, de nem különösebben pozitív kezdet. Aztán néhány perc múlva mégis beszálltunk Balogh Szilveszter Skoda Fabiájába, ami hamarosan elindult velünk. Nemsokára elértük a határt. Konstatáltuk a tényt és haladtunk tovább. Bős faluban tettünk egy rövid kitérőt a bősi vízlépcsőhöz. Itt találkoztunk a felduzzasztott Dunával, ami a gyér világítás mellett és az erős szélben egészen elképesztő látványt nyújtott! A következő ámulatba akkor estünk, mikor megnéztük a hajóliftet. Két, 30 m mély, kb. ugyanannyi széles több mint 100 m hosszú lukat láttunk magunk előtt, hogy belenézni is szédítő!

Egy sportiskola kifejezetten modern kollégiumában kaptunk szállást, ahol reggeli ébresztőként a hangszóróból zene szólt. Remek kezdés egy remek naphoz!

Fél kilencre érkeztünk meg a Vámbéry Ármin Alapiskola, ahol már javában folyt a regisztráció. Kilenckor a zsűrinek rövid eligazítást tartottunk, és kiosztottuk a pontozólapokat. A 10-kor kezdődő megnyitón egy-egy rövid beszédet mondott a tanárok alapítványának elnöke, a polgármesterhelyettes, a fogadó iskola igazgatója, és az Európai Unió parlamentjének egy tagja. Ez utóbbi felajánlotta, hogy a győztesek eljutnak Strasbourgba, az Európai Parlamentbe.

Ez úton is szeretném tudatosítani minden kutatótársamban a megnyitó sokszor emlegetett gondolatát: azzal, hogy kutatunk, már nyertesek vagyunk. Lehet, hogy a TUDOK versenyen valaki jobbnak bizonyul nálunk, lehet, hogy valaki az emberiség jövőjére nézve jelentősebb felfedezést tett, de amit mi felfedeztünk, azt nem veszi el tőlünk senki! A tudás, amit megszereztünk azzal, hogy dolgoztunk egy témán, a mienk marad! Aki eljutott odáig, hogy előadást tartson egy konferencián, vagy írjon egy esszét egy adott témában, esetleg készítsen egy posztert: az már mind nyertes, mert övé a tudás! Kívánom, hogy minél többen részesei legyetek az élménynek: annak, hogy TUDOK! És igen, mienk a kíváncsiság és mienk a tapasztalat: mind, mind csak a javunkra lesz a jövőben. A KutDiák versenyei csak a lehetőséget biztosítsák, hogy összemérjük az eladói, írói, grafikai képességeiteket és tanuljunk egymástól. És kívánom, hogy aki egyszer elkezdte, szeresse, és soha ne hagyja abba a kutatást!

A versenyen három szekció volt:

1. Orvostudomány, pszichológia
2. Történelem, néprajz
3. Természettudományok (biológia, fizika, matematika, műszaki tudományok)

Mivel az indulók negyede juthat tovább a kárpát-medencei TUDOK döntőbe, az első szekció tíz versenyzője közül ketten, a második szekció hat tagja közül egy, a harmadik szekció tizenkét indulójából pedig három juthatott tovább. Minőségi előadásokat láthattunk, és igen sok fiatal, általános iskoláskorú diák is volt, akik szintén szépen megállták a helyüket.

Hogy néhány példát említsek: láthattunk előadást a méhekről, a csallóközi gyógy- és gyomnövények gyógyászatban betöltött szerepéről, megtudhattuk, hogy a samponok tartalmazzák a legtöbb káros anyagot, hogy Bény városában, földalatti járatokban törökkori emlékek lapulnak, és képet kaphattunk a napfoltok periodikus változásáról is. Statisztikákat láthattunk, amelyek bizonyították, hogy a rossz magaviseletű tanulókat az agresszív játékok különösen ingerültté tehetik, hogy a stressz a tapasztalatlanok teljesítményét rontja, ám a rutinosabbakét növeli, vagy, hogy a fiatalok közel 10%-a tapasztalt már fülzúgást, illetve fejfájást a gyakori zenehallgatás következményeként.

Az egyetlen kritikát azzal kapcsolatban fogalmaznám meg, hogy többen felolvasták, vagy „versként” felmondták a szövegüket: nem kell! És ezúton kérem, hogy erre a felkészítő tanárok, mentorok is figyeljenek: a diák, ha hosszú időn át foglalkozik egy témával, akkor képes magától, szabadon beszélni róla. Nem érdemes megtanulni egy szöveget: az előadás lényege, hogy a diák értse, amit csinált és beszéljen róla, és ha kérdeznek, képes legyen a saját szavaival értelmesen válaszolni. Aki ilyen fiatalon kutat, minden bizonnyal a saját kedvére teszi, és épp ezért ne érezze kötöttségnek a TUDOK versenyt se! Ez egy konferencia, ahol elmeséljük egymásnak, hogy mi mivel foglalkozunk, és csak mellesleg van egy zsűri, aki ezt pontozza.

Miután az egyes szekciók sorban lezárultak, a zsűri összedugta a fejét. Amíg ők tanácskoztak Kovács Bálint tartott előadást a Kutató Diákok Mozgalmáról. Az előadás után került sor az eredményhirdetésre. Szekciónként az első három helyezettet külön kiemelték, de az összes többi indulót és felkészítő tanárt is oklevéllel értékelték. Egy különdíj is született. Ezt Križalkovič Zsuzsanna Stresszelmélet című előadásáért kapta.

Ezúton szeretnék gratulálni minden résztvevőnek, és főleg minden nyertesnek!

Forró július eleji nap volt. Budapesttől Székesfehérvárig csak szauna-vonatok közlekedtek. Az átszállás után viszont már űr-vonat mutatta be az emberiség nagy találmányát, a lég kondit. A szállás a prekambrium nagy találmányait mutatta, az ízeltlábúakat. Ez utóbbi viszont alig zavart bárkit is, mivel nem sokat tartózkodtunk a szobánkban. Hogy miért?

Neves és érdekes előadók sora mesélte el, hogyan lett biológus… illetve hogyan lett az, ami most. Kondorosi Éva nyitotta az eseménysorozatot, már az első nap, az ebéd után, ami közvetlen a megérkezés után és egy ismerkedő játék-délután előtt volt. Kondorosi Éva biológus, férjével együtt elismert tagjai a Magyar Tudományos Akadémiának, az Európai Molekuláris Biológiai Szervezetnek, férje a Nemzeti Tudományos Központ (Centre nationale de la recherche scientifique, CNRS) Növénytani Intézete (Institut des Sciences Végétales) igazgatója lett, majd hazajöttek és Szegeden folytatták kutatásaikat. Talán a legfontosabb mondanivalója az volt ennek a beszélgetésnek, hogy el kell, hogy döntsük magunkban: a mások vagy a saját elvárásainknak akarunk-e megfelelni?

Másnap Pál Csaba Talentum-díjas biológussal alkottunk egy kört. Remek előadó és ember (és természetesen tudós) lévén szerintem mindenki élvezte vele a beszélgetést (illetve nem csak szerintem, utolsó nap a szavazás is ezt mutatta). Talán érdemes itt megjegyezni, hogy az esszéírás-oktatás Magyarországon katasztrofális, úgyhogy tessék mindenkinek magának megtanulni, mert az egyébként publikáláskor igencsak fontos!

A délutánra tervezett kötetlen beszélgetés Papp Istvánnal, a Microsoft Magyarország kft. ügyvezető elnökével elmaradt, mert helyettünk az amerikai külügyminisztert választotta beszélgetőpartnernek, mert azok előrehozták a függetlenség napját.

Szerdán Madarász Emília orvos biológussal tölthettünk egy kellemes órát. Ő egyrészt az Eötvös Lorán Tudományegyetemen tanít, másrészt a Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézetben kutat fejlődésbiológiát. Remek szakember, de sajnos az előadásának csak a hangulatára emlékszem, hogy élveztem, mert addigra már rájöttem, hogy álmos vagyok.

Az eredeti programtervben ugyan nem volt benne (és épp ezért nem is tudom melyik nap volt), de Gyabronka József színész is tatrott nekünk előadást. Csupa érdekes dolgot mesélt az előadó és a néző kapcsolatáról, hogy a színész is figyel a közönségre, hogy (saját pillanatyni döntése szerint) reagálhasson a néző viselkedésére. Kideült, hogy az Amadeus film híres Mozart-nevetése tőle származik, ahogy Ügyifogyi, a hupikék törpe „De Törpapa, én csak jót akartam!” mondata is. Szerinte igenis jó, ha sok alternatív színház nyílik, de arra már nem tudott egyértelmű választ adni, hogy a színész szerepeljen-e reklámban.

Palugyai István tudományos újságíró előadását Korcsmáros Tamás Bevezetés a publikálás rejtelmeibe című előadása előzte meg. A Palugyai-féle előadás alatt előkerült a Higgs-bozon és az aktualitások leközlésének tempója, meg az is, hogy vannak tudósok, akik nem szeretik elfogadni, hogy a tudományt igenis népszerűsíteni kell.

Rátai Dániel, a valahai kutdiák pedig a Leonar3do nevű varázslatát ismertette röviden és az eladható találmány kialakulásának történetét. Én azóta is azon csodálkozom, mekkora agyak vannak kis hazánkban! Idézhetném a Rátai-apuka valamelly híres mondását, mert olyat hallhattunk néhányat, amit érdemes is lenne megfogadni, de sajnos mindet elfelejtettem.

Szóval ők voltak az előadóink, akikkel lehetett beszélgetni, akiktől lehetett kérdezni, akikkel lehetett vitázni. Én roppantul élveztem az összeset és a többiektől is csak annyi kritikát hallottam, hogy a történész-kutatóknak nem volt teljesen világos, hogy miért kell azt kutatni, hogy a lucerna hogyan kerül szimbiózisba a nitrifikáló bacijával (egyáltalán mi az a nitrifikálás?), de aztán azt belátták, hogy ennek mégiscsak több haszna származhat, mint az atkakutatásnak. Ez utóbbi téma körül egészen jó vitakör alakult: alapkutatásra vagy alkalmazott kutatásra költsük az adófizetők pénzét, ha már választani kell?

A hivatalos program része volt még a pénteki szponzornap, ahol a Magyar Innovációs Szövetség, a Richter Gedeon gyógyszergyár, a Szabadalmi Hivatal, a Mathias Corvinus Collegium, a MOL Nyrt. és a Rotary International képviseltette magát. A MOL Nyrt. előadásában egészen szép képek voltak, kiderült, hogy a Richter Gedeon gyógyszergyár elkötelezetten környezettudatos és kaptunk színes  prospektusokat és sebtapaszt is.

Találkoztunk régi KutDiák elnökökkel is. Nagyjából összefoglalva: ők meséltek mi pedig nevettünk.

Aztán nem hivatalos program is volt. Például Tamás vs Tamás (Révész és Korcsmáros) vitájában kiderült, hogy egy filozófus, vagy nyelvész, vagy irodalmár, de lényeg, hogy bölcsész szerint a tudomány nem fejlődik, csak változik és mivel épp ezért nem látszik célja, talán nem is érdemes foglalkozni vele. Olyasmi, mint ahogy jelenleg az evolúcióbiológia darwini alapokra épül, de néhány évszázada még teologikus lábakon állt. Itt hozzá kell tenni, hogy a tudás azért bővül. De a vita hangulatát lefesteni nem fogom tudni.

A meghirdetett vitakörök (tudomány-etika, kivándorló fiatal értelmiség, környezetvédelem) viszont kicsit hamvaikba haltak, mivel a strandon próbáltuk őket megtartani. Az etikás csapat becsületére legyen mondva, mi a vízi-röpizés közben elgondolkodtunk a klónozás kérdésén.

A tábor harmadik szinje (1. előadások, 2. beszélgetések, viták) a csapatvetélkedő volt. Első este feladatlapot kaptunk, például meg kellett mondani, hogy a medveállatkák melyik törzsbe tartozik (segítek: a medveállatkák törzsébe), hogy a pí 6. számjegye a 9, fel kellett ismerni a kedves vezetőséget babakori fotókról (szerencsére csak egy lány volt) és állóképben bemutatni egy dolgot (pl. mi a kémiai kísérletet kaptuk, de volt autószerelés is). Ekkor kellett ódát írni, nekünk éppen a rotációs kapához (Ó, te kapa/ ki rotálsz/ a napsugár megcsillan Rajtad, ahogy ott álsz/ nagyon szép./ Te alattad a föld is megfordul/ Boldogsága vagy a parasztnak/ a pálinka mellett.).

Aztán másnap a csapat néhány elemlámpával felkerekedett, leküzdötte a vaddisznókat, dühös mocsári polipokat, hamis irányjelző táblákat; gonosz pszichológusok útvesztőin, félelmetes moscarakon vágott keresztül; arab költők verseit és matematikai-logiakai rejtvényeket fejtett meg (itt ejtenék egy megjegyzést a szervezőknek: két egész szám hányadosa nem lehet irracionális); és így meghódította az erdőt (vagy eltévedt (in memoriam 5. csapat)).

És akiknek nem volt elég a hegy éjjel, azok másnap Niki vezetésével geotúrán vehettek részt. Innen tudom, hogy nagyon érdekes kavicsok vannak. Ja, meg bányák. És a bányászok is aranyosak.

Mit mondjak még? A táplálék jó volt, bár néhányan megjegyezték, hogy a tavalyi etetés emlékezetesebb volt. Aludni nekem összesen 20 órát sikerült. Láttunk villámokat éjjel a Balaton felett, az valami elképesztő volt! Hallgattunk igazi selmeci bányásznótákat egy igazi miskolci balektól. Bárkit, akit érdekelt (voltunk vagy ketten) láthatott egy úgy matematikai háromszög létezéséről szóló bizonyítást. Vagy azt (ez már több embert izgatott), hogy a récéket roppant nehéz egymástól megkülönböztetni, vagy hogy ha a magokat melegen mágnesezzük, akkor a belőle kikelő növény nagyobb lesz, hogy a pillangósok specifikus viszonyt ápolnak a nitrifikáló bacijukkal, hogy Zalacsányon már megszűnt a vasútállomás, de Gyöngyöshalászon félóránként jár vonat (Gyöngyös és Vámosgyörk között), hogy régen egy falut teljesen ledózeroltak, mert alatta uránt találtak, hogy a bányászok hajtókája más színű, mint a kohászoké (én azt se tudtam, hogy létezik kohász szó), hogy mindenki képes elmondni a kutatási témáját eszperentéül, és még ki tudná felsorolni mennyi mindent?

Jó volt, na.

Ajánlom mindenkinek: ezért, ha másért nem is, érdemes beleadni abba a TUDOK prezentációba vagy kutdiák esszébe apait, anyait!