csíkosfejű nádiposzáta

…ott nem mindennapi eseményeknek lehetünk tanúi. Alig több mint egy héttel az edinburghi hármas kutdiák gyűlés után, 2013 február 12-én a 6. Ifjúsági Bolyai Pályázat díjátadója volt –amit igazán nevezhetnénk KutDiák házi versenynek is. Az úgy volt, ugyanis, hogy a négy nyertes pályázathoz, összesen öt kutdiák tartozott, a zsűriben pedig helyet foglalt Csermely Péter.

            A verseny díja a Bolyai-díj kistestvéreként van számon tartva. A Bolyai-díj a magyar tudomány legrangosabb elismerése, amit idén dr. Perczel András vehetett át. Ő lehett tehát az, aki –saját bevallása szerint kirándulás közben –kitalálja az ifjúsági pályázat témáját. Az ifjúsági verseny maga két fordulóból állt. A fő részét maga a pályázat tette ki, amelyben egy, a „Szerkezet és dinamika a molekuláris, szupramolekuláris, élő és közösségi rendszerekben” témában íródott 40-70 oldal terjedelmű pályamunkát kellett beadni. Középiskolások és egyetemisták, főiskolások egyaránt pályázhattak. A decemberi döntőbe középiskolás kategóriában hármunkat, egyetemisták közül pedig egy pályázathoz tartozó két embert hívtak be –akik valaha kutdiákok voltak (és ugye tudjuk, hogy aki egyszer kutdiák volt, az is marad!).

            A döntő során, egy 10 perces kiselőadás formájában be kellett mutatni, majd a kérdésekre válaszolva meg kellett védeni a pályamunkáinkat. Ennek során egészen közvetlen, tudós körben beszélgethettünk el a különböző témákban; legyen az növények mágnesezése, a dendrittüskék stabilitása, neuronális vagy szociális hálózat modellezése. Azt kell mondjam, hogy a hangulatot kifejezetten emelte, hogy a kérdések nem csak az előadóra záporoztak, de a bírálóink egymás között is beszélgettek, hogy jobban megértsék, átlássák az előadást, a témát vagy éppen minél jobb tanácsot adhassanak az előadóknak. Az előadó pedig nem csak védte a saját igazát, de meghallgatta a javaslatokat és –a további kutatásainak sikeressége érdekében –reméljük, hogy meg is fogadta.

            Nagyon hosszúnak tűnt, és hosszú is volt, mire a zsűri megállapította a végeredményt, amely kompromisszuma tükrözi is, hogy nem volt könnyű dolguk. Ugyanis a középiskolások között két első helyezettet hirdettek: Nyerki Emil és Ferenc Kata személyében. Második díjas lett Mérő László. Mindannyian nagy elismerést kaptak a zsűritől. Kinek ezért, kinek azért járt a díj: Emilnek az újszerűségéért, és az önállóságáért, Katának a kiírás magas fokú teljesítéséért, Lacinak pedig az interdiszciplinaritásáért, matematikai és programozói jártasságáért. Felsőoktatási kategóriában dicséretet kapott Balassi Márton és Laki Balázs, akiknek a témája viszont annyi informatikai ismeretet kívánt, hogy sajnos én biológusként, nem érthettem a diszkussziót sem. Azt viszont tudom, hogy ők voltak azok, akik meglátták a téma a szociális közösségekkel való kapcsolatát, és informatikai módszerekkel javaslatot tettek annak leírására.

            Az eredmények előzetes ismertetése után a díjátadásra később, február közepén került sor, az Emberi Erőforrások Minisztériumának Tükörtermében. A díjakat, rövid beszéd után Balogh Zoltán az emberi erőforrások minisztere és Dr. Perczel András Bolyai-díjas kutató, a zsűri elnöke adta át. Mindkettőjük beszéde sokat adott szerintem –főleg a fiatal –hallgatóságnak.

Nagyon köszönöm mindenkinek, aki segített akár konkrétan a pályázat megírásában, illetve a cikkek felkutatásában, a labormunkában, akár lelkiekben támogatott! Az előbbi szempontból kiemelten meg kell köszönnöm mentoromnak és témavezetőmnek, Dr. Schlett Katalinnak, utóbbi szempontból pedig természetesen Kenesei Zsanettnek! És most utoljára: köszönök mindent Sándor Áron Endrének, aki nélkül nem jutottal volna el idáig!

Egy szép csütörtök délután Kovács Bálint alelnökkel felszálltunk a Münchenbe tartó railjetre.

Végül mégis tartottuk magunkat az eredeti tervhez és leszálltunk Győrben. Előttünk a városháza tornya, mögöttünk a vasútállomás egyik bejárata. Sötét, hideg, eső és két rossz telefonszám hangulatos, de nem különösebben pozitív kezdet. Aztán néhány perc múlva mégis beszálltunk Balogh Szilveszter Skoda Fabiájába, ami hamarosan elindult velünk. Nemsokára elértük a határt. Konstatáltuk a tényt és haladtunk tovább. Bős faluban tettünk egy rövid kitérőt a bősi vízlépcsőhöz. Itt találkoztunk a felduzzasztott Dunával, ami a gyér világítás mellett és az erős szélben egészen elképesztő látványt nyújtott! A következő ámulatba akkor estünk, mikor megnéztük a hajóliftet. Két, 30 m mély, kb. ugyanannyi széles több mint 100 m hosszú lukat láttunk magunk előtt, hogy belenézni is szédítő!

Egy sportiskola kifejezetten modern kollégiumában kaptunk szállást, ahol reggeli ébresztőként a hangszóróból zene szólt. Remek kezdés egy remek naphoz!

Fél kilencre érkeztünk meg a Vámbéry Ármin Alapiskola, ahol már javában folyt a regisztráció. Kilenckor a zsűrinek rövid eligazítást tartottunk, és kiosztottuk a pontozólapokat. A 10-kor kezdődő megnyitón egy-egy rövid beszédet mondott a tanárok alapítványának elnöke, a polgármesterhelyettes, a fogadó iskola igazgatója, és az Európai Unió parlamentjének egy tagja. Ez utóbbi felajánlotta, hogy a győztesek eljutnak Strasbourgba, az Európai Parlamentbe.

Ez úton is szeretném tudatosítani minden kutatótársamban a megnyitó sokszor emlegetett gondolatát: azzal, hogy kutatunk, már nyertesek vagyunk. Lehet, hogy a TUDOK versenyen valaki jobbnak bizonyul nálunk, lehet, hogy valaki az emberiség jövőjére nézve jelentősebb felfedezést tett, de amit mi felfedeztünk, azt nem veszi el tőlünk senki! A tudás, amit megszereztünk azzal, hogy dolgoztunk egy témán, a mienk marad! Aki eljutott odáig, hogy előadást tartson egy konferencián, vagy írjon egy esszét egy adott témában, esetleg készítsen egy posztert: az már mind nyertes, mert övé a tudás! Kívánom, hogy minél többen részesei legyetek az élménynek: annak, hogy TUDOK! És igen, mienk a kíváncsiság és mienk a tapasztalat: mind, mind csak a javunkra lesz a jövőben. A KutDiák versenyei csak a lehetőséget biztosítsák, hogy összemérjük az eladói, írói, grafikai képességeiteket és tanuljunk egymástól. És kívánom, hogy aki egyszer elkezdte, szeresse, és soha ne hagyja abba a kutatást!

A versenyen három szekció volt:

1. Orvostudomány, pszichológia
2. Történelem, néprajz
3. Természettudományok (biológia, fizika, matematika, műszaki tudományok)

Mivel az indulók negyede juthat tovább a kárpát-medencei TUDOK döntőbe, az első szekció tíz versenyzője közül ketten, a második szekció hat tagja közül egy, a harmadik szekció tizenkét indulójából pedig három juthatott tovább. Minőségi előadásokat láthattunk, és igen sok fiatal, általános iskoláskorú diák is volt, akik szintén szépen megállták a helyüket.

Hogy néhány példát említsek: láthattunk előadást a méhekről, a csallóközi gyógy- és gyomnövények gyógyászatban betöltött szerepéről, megtudhattuk, hogy a samponok tartalmazzák a legtöbb káros anyagot, hogy Bény városában, földalatti járatokban törökkori emlékek lapulnak, és képet kaphattunk a napfoltok periodikus változásáról is. Statisztikákat láthattunk, amelyek bizonyították, hogy a rossz magaviseletű tanulókat az agresszív játékok különösen ingerültté tehetik, hogy a stressz a tapasztalatlanok teljesítményét rontja, ám a rutinosabbakét növeli, vagy, hogy a fiatalok közel 10%-a tapasztalt már fülzúgást, illetve fejfájást a gyakori zenehallgatás következményeként.

Az egyetlen kritikát azzal kapcsolatban fogalmaznám meg, hogy többen felolvasták, vagy „versként” felmondták a szövegüket: nem kell! És ezúton kérem, hogy erre a felkészítő tanárok, mentorok is figyeljenek: a diák, ha hosszú időn át foglalkozik egy témával, akkor képes magától, szabadon beszélni róla. Nem érdemes megtanulni egy szöveget: az előadás lényege, hogy a diák értse, amit csinált és beszéljen róla, és ha kérdeznek, képes legyen a saját szavaival értelmesen válaszolni. Aki ilyen fiatalon kutat, minden bizonnyal a saját kedvére teszi, és épp ezért ne érezze kötöttségnek a TUDOK versenyt se! Ez egy konferencia, ahol elmeséljük egymásnak, hogy mi mivel foglalkozunk, és csak mellesleg van egy zsűri, aki ezt pontozza.

Miután az egyes szekciók sorban lezárultak, a zsűri összedugta a fejét. Amíg ők tanácskoztak Kovács Bálint tartott előadást a Kutató Diákok Mozgalmáról. Az előadás után került sor az eredményhirdetésre. Szekciónként az első három helyezettet külön kiemelték, de az összes többi indulót és felkészítő tanárt is oklevéllel értékelték. Egy különdíj is született. Ezt Križalkovič Zsuzsanna Stresszelmélet című előadásáért kapta.

Ezúton szeretnék gratulálni minden résztvevőnek, és főleg minden nyertesnek!