…ott nem mindennapi eseményeknek lehetünk tanúi. Alig több mint egy héttel az edinburghi hármas kutdiák gyűlés után, 2013 február 12-én a 6. Ifjúsági Bolyai Pályázat díjátadója volt –amit igazán nevezhetnénk KutDiák házi versenynek is. Az úgy volt, ugyanis, hogy a négy nyertes pályázathoz, összesen öt kutdiák tartozott, a zsűriben pedig helyet foglalt Csermely Péter.
A verseny díja a Bolyai-díj kistestvéreként van számon tartva. A Bolyai-díj a magyar tudomány legrangosabb elismerése, amit idén dr. Perczel András vehetett át. Ő lehett tehát az, aki –saját bevallása szerint kirándulás közben –kitalálja az ifjúsági pályázat témáját. Az ifjúsági verseny maga két fordulóból állt. A fő részét maga a pályázat tette ki, amelyben egy, a „Szerkezet és dinamika a molekuláris, szupramolekuláris, élő és közösségi rendszerekben” témában íródott 40-70 oldal terjedelmű pályamunkát kellett beadni. Középiskolások és egyetemisták, főiskolások egyaránt pályázhattak. A decemberi döntőbe középiskolás kategóriában hármunkat, egyetemisták közül pedig egy pályázathoz tartozó két embert hívtak be –akik valaha kutdiákok voltak (és ugye tudjuk, hogy aki egyszer kutdiák volt, az is marad!).
A döntő során, egy 10 perces kiselőadás formájában be kellett mutatni, majd a kérdésekre válaszolva meg kellett védeni a pályamunkáinkat. Ennek során egészen közvetlen, tudós körben beszélgethettünk el a különböző témákban; legyen az növények mágnesezése, a dendrittüskék stabilitása, neuronális vagy szociális hálózat modellezése. Azt kell mondjam, hogy a hangulatot kifejezetten emelte, hogy a kérdések nem csak az előadóra záporoztak, de a bírálóink egymás között is beszélgettek, hogy jobban megértsék, átlássák az előadást, a témát vagy éppen minél jobb tanácsot adhassanak az előadóknak. Az előadó pedig nem csak védte a saját igazát, de meghallgatta a javaslatokat és –a további kutatásainak sikeressége érdekében –reméljük, hogy meg is fogadta.
Nagyon hosszúnak tűnt, és hosszú is volt, mire a zsűri megállapította a végeredményt, amely kompromisszuma tükrözi is, hogy nem volt könnyű dolguk. Ugyanis a középiskolások között két első helyezettet hirdettek: Nyerki Emil és Ferenc Kata személyében. Második díjas lett Mérő László. Mindannyian nagy elismerést kaptak a zsűritől. Kinek ezért, kinek azért járt a díj: Emilnek az újszerűségéért, és az önállóságáért, Katának a kiírás magas fokú teljesítéséért, Lacinak pedig az interdiszciplinaritásáért, matematikai és programozói jártasságáért. Felsőoktatási kategóriában dicséretet kapott Balassi Márton és Laki Balázs, akiknek a témája viszont annyi informatikai ismeretet kívánt, hogy sajnos én biológusként, nem érthettem a diszkussziót sem. Azt viszont tudom, hogy ők voltak azok, akik meglátták a téma a szociális közösségekkel való kapcsolatát, és informatikai módszerekkel javaslatot tettek annak leírására.
Az eredmények előzetes ismertetése után a díjátadásra később, február közepén került sor, az Emberi Erőforrások Minisztériumának Tükörtermében. A díjakat, rövid beszéd után Balogh Zoltán az emberi erőforrások minisztere és Dr. Perczel András Bolyai-díjas kutató, a zsűri elnöke adta át. Mindkettőjük beszéde sokat adott szerintem –főleg a fiatal –hallgatóságnak.
Nagyon köszönöm mindenkinek, aki segített akár konkrétan a pályázat megírásában, illetve a cikkek felkutatásában, a labormunkában, akár lelkiekben támogatott! Az előbbi szempontból kiemelten meg kell köszönnöm mentoromnak és témavezetőmnek, Dr. Schlett Katalinnak, utóbbi szempontból pedig természetesen Kenesei Zsanettnek! És most utoljára: köszönök mindent Sándor Áron Endrének, aki nélkül nem jutottal volna el idáig!
