Forró július eleji nap volt. Budapesttől Székesfehérvárig csak szauna-vonatok közlekedtek. Az átszállás után viszont már űr-vonat mutatta be az emberiség nagy találmányát, a lég kondit. A szállás a prekambrium nagy találmányait mutatta, az ízeltlábúakat. Ez utóbbi viszont alig zavart bárkit is, mivel nem sokat tartózkodtunk a szobánkban. Hogy miért?

Neves és érdekes előadók sora mesélte el, hogyan lett biológus… illetve hogyan lett az, ami most. Kondorosi Éva nyitotta az eseménysorozatot, már az első nap, az ebéd után, ami közvetlen a megérkezés után és egy ismerkedő játék-délután előtt volt. Kondorosi Éva biológus, férjével együtt elismert tagjai a Magyar Tudományos Akadémiának, az Európai Molekuláris Biológiai Szervezetnek, férje a Nemzeti Tudományos Központ (Centre nationale de la recherche scientifique, CNRS) Növénytani Intézete (Institut des Sciences Végétales) igazgatója lett, majd hazajöttek és Szegeden folytatták kutatásaikat. Talán a legfontosabb mondanivalója az volt ennek a beszélgetésnek, hogy el kell, hogy döntsük magunkban: a mások vagy a saját elvárásainknak akarunk-e megfelelni?

Másnap Pál Csaba Talentum-díjas biológussal alkottunk egy kört. Remek előadó és ember (és természetesen tudós) lévén szerintem mindenki élvezte vele a beszélgetést (illetve nem csak szerintem, utolsó nap a szavazás is ezt mutatta). Talán érdemes itt megjegyezni, hogy az esszéírás-oktatás Magyarországon katasztrofális, úgyhogy tessék mindenkinek magának megtanulni, mert az egyébként publikáláskor igencsak fontos!

A délutánra tervezett kötetlen beszélgetés Papp Istvánnal, a Microsoft Magyarország kft. ügyvezető elnökével elmaradt, mert helyettünk az amerikai külügyminisztert választotta beszélgetőpartnernek, mert azok előrehozták a függetlenség napját.

Szerdán Madarász Emília orvos biológussal tölthettünk egy kellemes órát. Ő egyrészt az Eötvös Lorán Tudományegyetemen tanít, másrészt a Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézetben kutat fejlődésbiológiát. Remek szakember, de sajnos az előadásának csak a hangulatára emlékszem, hogy élveztem, mert addigra már rájöttem, hogy álmos vagyok.

Az eredeti programtervben ugyan nem volt benne (és épp ezért nem is tudom melyik nap volt), de Gyabronka József színész is tatrott nekünk előadást. Csupa érdekes dolgot mesélt az előadó és a néző kapcsolatáról, hogy a színész is figyel a közönségre, hogy (saját pillanatyni döntése szerint) reagálhasson a néző viselkedésére. Kideült, hogy az Amadeus film híres Mozart-nevetése tőle származik, ahogy Ügyifogyi, a hupikék törpe „De Törpapa, én csak jót akartam!” mondata is. Szerinte igenis jó, ha sok alternatív színház nyílik, de arra már nem tudott egyértelmű választ adni, hogy a színész szerepeljen-e reklámban.

Palugyai István tudományos újságíró előadását Korcsmáros Tamás Bevezetés a publikálás rejtelmeibe című előadása előzte meg. A Palugyai-féle előadás alatt előkerült a Higgs-bozon és az aktualitások leközlésének tempója, meg az is, hogy vannak tudósok, akik nem szeretik elfogadni, hogy a tudományt igenis népszerűsíteni kell.

Rátai Dániel, a valahai kutdiák pedig a Leonar3do nevű varázslatát ismertette röviden és az eladható találmány kialakulásának történetét. Én azóta is azon csodálkozom, mekkora agyak vannak kis hazánkban! Idézhetném a Rátai-apuka valamelly híres mondását, mert olyat hallhattunk néhányat, amit érdemes is lenne megfogadni, de sajnos mindet elfelejtettem.

Szóval ők voltak az előadóink, akikkel lehetett beszélgetni, akiktől lehetett kérdezni, akikkel lehetett vitázni. Én roppantul élveztem az összeset és a többiektől is csak annyi kritikát hallottam, hogy a történész-kutatóknak nem volt teljesen világos, hogy miért kell azt kutatni, hogy a lucerna hogyan kerül szimbiózisba a nitrifikáló bacijával (egyáltalán mi az a nitrifikálás?), de aztán azt belátták, hogy ennek mégiscsak több haszna származhat, mint az atkakutatásnak. Ez utóbbi téma körül egészen jó vitakör alakult: alapkutatásra vagy alkalmazott kutatásra költsük az adófizetők pénzét, ha már választani kell?

A hivatalos program része volt még a pénteki szponzornap, ahol a Magyar Innovációs Szövetség, a Richter Gedeon gyógyszergyár, a Szabadalmi Hivatal, a Mathias Corvinus Collegium, a MOL Nyrt. és a Rotary International képviseltette magát. A MOL Nyrt. előadásában egészen szép képek voltak, kiderült, hogy a Richter Gedeon gyógyszergyár elkötelezetten környezettudatos és kaptunk színes  prospektusokat és sebtapaszt is.

Találkoztunk régi KutDiák elnökökkel is. Nagyjából összefoglalva: ők meséltek mi pedig nevettünk.

Aztán nem hivatalos program is volt. Például Tamás vs Tamás (Révész és Korcsmáros) vitájában kiderült, hogy egy filozófus, vagy nyelvész, vagy irodalmár, de lényeg, hogy bölcsész szerint a tudomány nem fejlődik, csak változik és mivel épp ezért nem látszik célja, talán nem is érdemes foglalkozni vele. Olyasmi, mint ahogy jelenleg az evolúcióbiológia darwini alapokra épül, de néhány évszázada még teologikus lábakon állt. Itt hozzá kell tenni, hogy a tudás azért bővül. De a vita hangulatát lefesteni nem fogom tudni.

A meghirdetett vitakörök (tudomány-etika, kivándorló fiatal értelmiség, környezetvédelem) viszont kicsit hamvaikba haltak, mivel a strandon próbáltuk őket megtartani. Az etikás csapat becsületére legyen mondva, mi a vízi-röpizés közben elgondolkodtunk a klónozás kérdésén.

A tábor harmadik szinje (1. előadások, 2. beszélgetések, viták) a csapatvetélkedő volt. Első este feladatlapot kaptunk, például meg kellett mondani, hogy a medveállatkák melyik törzsbe tartozik (segítek: a medveállatkák törzsébe), hogy a pí 6. számjegye a 9, fel kellett ismerni a kedves vezetőséget babakori fotókról (szerencsére csak egy lány volt) és állóképben bemutatni egy dolgot (pl. mi a kémiai kísérletet kaptuk, de volt autószerelés is). Ekkor kellett ódát írni, nekünk éppen a rotációs kapához (Ó, te kapa/ ki rotálsz/ a napsugár megcsillan Rajtad, ahogy ott álsz/ nagyon szép./ Te alattad a föld is megfordul/ Boldogsága vagy a parasztnak/ a pálinka mellett.).

Aztán másnap a csapat néhány elemlámpával felkerekedett, leküzdötte a vaddisznókat, dühös mocsári polipokat, hamis irányjelző táblákat; gonosz pszichológusok útvesztőin, félelmetes moscarakon vágott keresztül; arab költők verseit és matematikai-logiakai rejtvényeket fejtett meg (itt ejtenék egy megjegyzést a szervezőknek: két egész szám hányadosa nem lehet irracionális); és így meghódította az erdőt (vagy eltévedt (in memoriam 5. csapat)).

És akiknek nem volt elég a hegy éjjel, azok másnap Niki vezetésével geotúrán vehettek részt. Innen tudom, hogy nagyon érdekes kavicsok vannak. Ja, meg bányák. És a bányászok is aranyosak.

Mit mondjak még? A táplálék jó volt, bár néhányan megjegyezték, hogy a tavalyi etetés emlékezetesebb volt. Aludni nekem összesen 20 órát sikerült. Láttunk villámokat éjjel a Balaton felett, az valami elképesztő volt! Hallgattunk igazi selmeci bányásznótákat egy igazi miskolci balektól. Bárkit, akit érdekelt (voltunk vagy ketten) láthatott egy úgy matematikai háromszög létezéséről szóló bizonyítást. Vagy azt (ez már több embert izgatott), hogy a récéket roppant nehéz egymástól megkülönböztetni, vagy hogy ha a magokat melegen mágnesezzük, akkor a belőle kikelő növény nagyobb lesz, hogy a pillangósok specifikus viszonyt ápolnak a nitrifikáló bacijukkal, hogy Zalacsányon már megszűnt a vasútállomás, de Gyöngyöshalászon félóránként jár vonat (Gyöngyös és Vámosgyörk között), hogy régen egy falut teljesen ledózeroltak, mert alatta uránt találtak, hogy a bányászok hajtókája más színű, mint a kohászoké (én azt se tudtam, hogy létezik kohász szó), hogy mindenki képes elmondni a kutatási témáját eszperentéül, és még ki tudná felsorolni mennyi mindent?

Jó volt, na.

Ajánlom mindenkinek: ezért, ha másért nem is, érdemes beleadni abba a TUDOK prezentációba vagy kutdiák esszébe apait, anyait!