Maassluis holland kisváros a Maas folyó partján, az óceánhoz igen közel, Rotterdamtól kissé nyugatra. A holland mélyföldre jellemző mennyiségű (rengeteg –a szerk.) folyóval, tóval, csatornával rendelkezik, illetve egy nagyon csinos kis történelmi belvárossal. Ez utóbbiban található egy malom, egy sziget templommal és két-három utca csatornácskákkal a közepén. Jelenleg mindezen helyeken plakátok hirdetik, hogy a város idén 400 éves.

2014. május 25-én gyönyörű idő volt. Két BEAC-os futó állt Maassluis központjának közelében, várva hogy elinduljon a maraton és a félmaraton. Nagy reményekkel jöttek: egyéni csúcs, helyezés, esetleg győzelem. Előző este, a tésztapartin megismerhették az ellenfeleiket, a város jelenlegi és múltbeli kiemelkedő futóit: ritkán van része az embernek 2:30 és azon belüli futókkal akárcsak együtt is lenni egy teremben, nemhogy beszélgetni velük! A Westland maraton egykori futója 78 évesen állt közöttük a félmaratonra várva.

A vasfüggöny leomlásakor Európa előtt komoly feladat állt. A kapitalista nyugatnak és a nemrég még szocialista keletnek kulturális és társadalmi különbségei ellenére újra közeledniük kellett egymáshoz: újrateremteni az egységes Európát. A sokféle kezdeményezés egyike a testvérvárosi kapcsolatok kiépítése volt, vagyis két város kulturális, oktatási és sportkapcsolatainak létrehozása és ápolása. Hatvan városának igen sok kapcsolata épült így Nyugat-Európában, dél, illetve kelet felé egyaránt: Kézdivásárhely, Tavarnelle, Kokkola, Jarocin és Maasluis lettek testvérvárosai.

Az első Westland maratont 1969-ben rendezték meg, az utolsót 1997-ben. A Rotterdam maraton mögé belépő ABN Amro bank támogatása olyan hatalmas előnyt jelentett, amit a Westland maraton nem tudott kompenzálni, s két maratonra nem volt elegendő kereslet: a Westland maraton megszűnt. A rotterdami városi pályával szemben, a westlandi kisvárosok között kanyargott laposan, nedves réteken át és melegházak között, lehetővé téve Marti ten Kate 2:13-as csúcsát. A rendező kisvárosok: Maassland, De Lier, Maassdijk és Maassluis voltak.

A versenyt megelőző napon Rotterdam kikötőjében mosták a Mongolia fedélzetét. Mellette konténerek tömkelege, benne üres tartályok várták, hogy megtöltsék őket és elinduljanak – talán Skandinávia felé. A New York Hotel étterme még emlékszik arra az időre, mikor mellőle indultak a kalandvágyó európaiakkal teli holland óceánjárók az Újvilág felé, mellette aznap is felhangzott az induló hajón a tradicionális búcsúdal: búcsú Hollandiától a nagy út előtt. Az Erasmus híd fehér pillére méltóságteljesen állt, akár egy formás hattyúnyak, ahogy Rotterdam városának hírességéhez illik. Ugyanezen a napon a Maas folyón a Deltaprogram keretén belül létesült árvízvédelmi gátra kíváncsi csoport besétálhatott a forgó „gát” egyetlen fix pontjához. Ugyancsak ekkor, a Csatorna hollandiai partján, a folyót a beachtől elválasztó móló egyik felén hatalmas teherhajók indultak útnak, míg a másik oldalon egy, az apály során partra került medúza haldoklott.

Maassluis városa közel egy éve elhatározta, hogy a város 400 éves évfordulója alkalmából újra, még egyszer megrendezi a maratont és a félmaratont. Az AV Waterweg sportegyesület és a résztvevő városok önkéntesei május 25-én délután 5-kor, egy év munkája és a sikeres verseny után fáradtan, de boldogan hazatértek. A WOS helyi érdekeltségű televízió, a hetek óta folyamatosan vetített régi maraton-részletek és résztvevők interjúi után leadta a 400 éves város maratonjáról készült felvételeket is. A környékbeli lakók pedig behordták a székeiket, a naptól barnítottan és a sok kiabálástól rekedten megbeszélték a látottakat.

Közel két hónapja Hatvan városának testvérkapcsolatokkal foglalkozó irodája hívást intézett egy mobilszámra. Futót és kontaktembert kerestek a Maassluisban rendezendő félmaraton és maraton versenyre. A verseny időpontja és a szervezési nehézségek miatt végülis ketten maradtak: Ferenc Kata és Geréb Gábor, hogy képviseljék Hatvant Hollandiában, a félmaraton keretén belül. Május 23-án a repülőjük megérkezett Eindhovenbe, ahol az AV Waterweg sportegyesületének vezető tagja, Nell várt rájuk.

A holland hosszú távú versenyekről, akár biciklizés, akár futás, az ember fejében általában él egy pozitív kép: kellemes hőmérséklet, tökéletesen vízszintes pálya, szurkoló emberek. A 10 km-es Országos Bajnokság után Csere Gazsival készült interjúban Gazsi azt mondta „egy évben általában csak egyszer és maximum egyszer adatik meg az embernek a tökéletes körülmények adta tökéletes verseny”: jó állapot, jó hőmérséklet, jó versenytársak és ebből következően egy folyamatos, jó futás. Ez a verseny tökéletes volt. Életem legjobb tíz kilométere: egy utazás, utazás a holland mélyföldön: Westlandban, utazás egy jó, 3:45-ös tempóban, holland kísérőkkel – többek közt a leendő maratoni második és harmadik helyezettel.

Gyönyörű mezőkön, virágokkal teli üvegházak között és kedves kis városokon keresztül vezetett az út. Öt kilométerenként volt frissítő (víz és izoital) és kilométer-jelző tábla órával: 18:40, 38:07, 57:55 (PB), 1:23:40, ez utóbbi 3 perces egyéni csúcs. Az első 13 km utazás volt, de valahogy még mindig nagyjából 15 km-ig tart a jó futás érzése és tempója: valószínűleg több kilométer kell a lábamba. A női maratoni mezőny tagjai között 3 órán belüli futók voltak, de a félmaratonon ezzel az idővel első nőként, életemben először szakítottam át a célszalagot. Gábor számára ez egy állomás volt az ironman felé, az egy hónappal ezelőtti 1,5 perces egyéni csúcsa után (1:26), kissé fáradtan, 1:30 körüli idővel ért be a célba.

Hétfő reggel van, a diákok sorban leparkolják a biciklijeiket az iskola mellett. A Rotterdam-Eindhoven vasútvonal gyönyörű, nedves zöld rétek, kanálisok és a folyamatosan fejlődő országokra jellemző infrastrukturális építkezések hada mellett, hatalmas csatornákon át halad. A réteken birkák és tehenek legelnek, a csatornákon uszályok és teherhajók tömegei úsznak. Az utakkal ellentétben a vasút rendszerint a kanálisok vízszintje fölött halad. Hatalmas ege van Hollandiának. Az elmúlt napok eseményeitől, főleg a versenytől fáradtan, a remek beszélgetésektől felüdülve száguldunk Eindhoven felé. A jegyet a Maassluis - Hatvan Testvérváros Alapítvány állta.