Végülis nem ma megyünk, hanem holnap reggel a weekendre.

Tegnap este még annyi említésre méltó történt, hogy Stockholmban volt busk-elni a Passengers. Épp lekéstem.

Szóval első nap a laborban. Ahogy az a szokás, körbevezettek. A laborok, amikben dolgozni fogunk összesen 3 emeleten vannak, nagy részük közös, de van néhány saját. Van asztalom is és szekrény a táskámnak. Free coffee and tee és mikro és asztalok.

Elsőnek bemutattak minket egy robotnak, ami néhány ezer óra alatt egy kb 400 lukú plate-ről, lukanként 5 hullámhossztartományban, 3 kópiában képeket készít. Aha. Mindezt úgy, hogy kiveszi az inkubátorból őket, leolvassa az oldalukon lévő vonalkódot, majd fényképez és végül átteszi egy állványra. Persze nem ez az egyetlen program, amit tud csinálni...

Aztán megnéztük a szokásos laborokat, gél-labort, baktérium-labort, virológiai labort (ebbe persze nem mentünk be), etc. Végül kikötöttünk az egyikben, mert a phd-snek aki körbevezetett, dolga volt. Épp másodlagos ellenanyagot oldott be, tett a sejtekre, majd mosta le azt. Aha. Sejtfázisokat akarnak színekkel jelölni, így összesen 3-féle molekula van fluoreszcensen taggelve (a bacilaborban épp ennél sokkal többet klónoztak), aztán lesz rajta ugye az immunfestés és még a dapi is (magfestés -a DNS-t színezi, amiből ugye a sejtciklus során hol több van, hol kevesebb). Ha jól értettem, még további festéseket is akarnak csinálni, hogy szépen látszódjon a sejtciklus és az egyes átmenetek. Aha. És persze aztán minden sejtről egyesével képek készülnek és az egyik taggelt fehérje egy DNS javító fehérje, ami "munka közben" villan fel. Ja és egyébként valamiért radioaktív sugárzással is kezelték a sejteket, amit nem egészen értettem.

Lényeg, hogy 3 típusú kb 400 lukas plate (benne random pozitív és negatív kontrollok, plusz nincs minden luk használva, így durván egyszerre "csak" 260 gént vizsgálnak (KO tenyészetek)), 3 párhuzamos minden platere, 4 kísérlet (kétféle röntgenkezelés és kontroljai), szóval összesen 36 platen fejenként kb 300 luk. Ezt kellett másodlagos ellenanyaggal ellátni és aztán lemosni. Tessék kitalálni, hány órát dolgoztunk rajta!

Igen, jól tippeltetek, 2 óra volt. 3/4 óra várakozással, technikai problémával, beszélgetéssel és ebéddel együtt. Nem, nem 800-an csináltuk egyszerre. Képek mellékelve itt: https://drive.google.com/folderview?id=0Bwj9_b-yNwwTNDlYZVZCdmNiT00&usp=sharing

Itt lehet nagyban gondolkodni. És meg lehet csinálni, hogy 800 gént ellenőrzünk egyszerre. És ebből könnyen lehet valami komoly. Egyébként pedig itt csak azt a kutatást támogatják, amiből gyógyszer lesz. A fióknak nem érdemes pénzt adni, és az a csoport tudja legjobban végigvinni a dolgot, aki elkezdte.

Az önértékelésem ma is megingott. Előfordul az ilyen, főleg díszes társaságban. Végülis 35 perc biciklizés és egy barack után az alábbiakra jutottam.

Akármilyen is most otthon a politikai helyzet, akárkinek is van igaza, a "menni vagy maradni" kérdésnek nincs létjogosultsága. Menni. És nem azért, mert Orbán Viktor nem a barátom, és nem is azért ha véletlen az lenne. Se itt, se Angliában, se Lengyelországban, se a szocalizmus beli Magyarországon, se a középkori céhek korában senki nem agonizált azon, hogy valaki külföldre megy tanulni. Magyarországnak csak az az egy lehet igazán probléma, ha nem akar az ember oda visszamenni vagy imigrálni. Ha külföldre megyek, teszem ezt azért, hogy világot lássak és tanuljak, nem azért, mert ott zöldebb a fű.

Fáradt vagyok, ritkán fáradok el ennyire egy hét alatt, even though ritkán van ennyi szabad időm. Gyakran fázom, mert gyakran hideg van és eléggé egyedül vagyok, bár sokakkal beszélgetek és sokakkal értjük meg egymást. Naponta kerülök krízishelyzetbe, illetve önt el a mélységes irigység a nyugat európai oktatást és velem egyidős, a világ legjobb egyetemeire járó társaimat elnézve. De én is itt vagyok. Ritkán tanulok ennyire intenzíven.

Just to say something funny. Kedves phd-sunk, aki körbevezetett eléggé svéd. Sajnos nem eléggé ahhoz, hogy szépen beszéljen angolul. De lassan hozzászokunk. A nyelvtanával semmi baj, de valahogy a londoni UCL-en tanuló társamnak se sikerült mindig értenie, amit mond. Lassan dekódoltuk, hogy a g=j, így a "gel"="jel". Na, ez roppant mókás volt. Illetve, néha random szavakat inkább "ty"-vel fejezett be, így lett a work-ből "wörty". Eddig is nehéz volt koncentrálnom az angolra, de mire már épp hozzászoktam volna... csak hogy ne lustuljak el.